vissza

Állati… azaz állami kölykök

 - Uram? Emlékszik, amikor…

 - Jaj, Anya, hadd menjek már!

 - Royom, hova sietsz ennyire…? – A fekete szemek lágyan csillantak meg, ahogy anya gyermekére mosolygott. A fiú vállán gyűrött pólóját simítgatták a gyengéd kezek; de a fiúcska türelmetlen volt. – Ilyen fontos, hogy Jeanékkal találkozz? Vagy inkább Riza érdekel…?

 - Jajmár, Anya! – Roy előbb felcsattant, majd mélyen elpirult. – Majd jövök, szia!

 Mrs. Mustang fejcsóválva, de mosolyogva nézett kisfia után, aztán derűsen megfordult, és a konyhába lépett.

 - Becsajozik a fiad…? – pillantott fel újságja mögül a kávézgató Mr. Mustang, mire párja felnevetett. – Nem túl félénk ahhoz?

 - A Tiéd is a gyerek – felelte az Édesanya, és újratöltötte férje bögréjét. – Különben is, Maes majd segít neki. Hm… szerinted milyen színű lesz Riza esküvői ruhája?

 - Jaj, asszony! – nevetett fel a férfi, majd megcsókolta kedvesét. – Kicsit korai még, nem?

 - Tizenegy évesen? – kérdezett vissza a nő. – A mai világban ki tudja…!

 - Bocs, hogy késtem, Anya megint kiverte a huppot – adta a lazát Roy, mikor végre lihegve a találkozóhelyre - egy kis térre szökőkúttal - ért.

 - Ugyan, főnök, semmi gáz! – kacsintott rá Jean, majd Maes lökte oldalba Royt.

 - Hé, Roy… - súgta összeesküvő-hangnemben, barátja nyakába kapaszkodva. – Most láttuk, hogy Riza a parkban játszik a barátnőivel… Mit szólnál egy küldetéshez…?

 Roy előbb adta a sértődöttet – még hogy őt érdekli az a Riza vagy ki…! – aztán elvigyorodott.

 - Hé, fiúk! Útra fel, jó kis zsákmány vár minket!

 Heymans és Jean összevigyorogtak, majd karon ragadták a piruló Kaint, és már vágtattak is Roy után – akit meg Maes húzott magával.

 Pillanatokon belül már zöld területre is értek, majd úgy tettek, mintha csak kirándulnának egyet, és lehuppantak a fűbe. Míg Roy feltűnésmentesen sandított három játszadozó kislány felé, Maes egyszer csak eltűnt „kémkedni”, Jean pedig bedobott egy látszat-témát:

 - Milyen jó lehet már az Államnál katonáskodni! Csomó jó csaj, fegyverek, pezsgő élet…

 - Hát, nem tudom… - motyogta Kain. – Szerintem ijesztő annyi pisztolycső között…

 - Te túl nyápic vagy ahhoz – intette le Heymans. – Neked irodai munka való.

 - Az is van az Államnál – kotyogta közbe Roy.

 - Ó, az ezredes fia mindent tud! – vigyorogta Havoc, mire Mustang felpattant, majd Breda is.

 - Hogy mersz így beszélni a főnökkel? – vicsorogta Heymans, mire Jean válaszolt, és szinte már egymásnak is ugrottak.

 Kain inkább eltávolodott, és szemüvegét igazgatva, keserves képpel figyelte két veszekedő barátját. Roy megfáradtan sóhajtott, majd hátranézett – épp akkor, mikor Maes vigyorogva tolta oda Rizát. A lány előbb csak pislogott, majd utolsó pillanatban akadályozta meg a verekedést:

 - A fiúk olyan gyerekesek tudnak lenni.

 Heymans és Jean előbb rámeredtek, majd zavartan kapták el a fejüket, és pirulva hagyták, hogy Maes még mindig vigyorogva tolja őket Kainhoz.

 Roy és Riza egyszerre döbbentek le a Hughes-fiú örömködésén, aztán vállat is vontak. Látva, hogy ugyanazokat a mozdulatokat tették, elpirultak, majd Roy kezdeményezett egy kis nyögéssel:

 - Öhm… mi újság… Riza…?

 - Oh… - kezdte volna a lányka, de aztán eszébe jutott egy csodás hír, és sugárzó mosolyt vetett a fiúra. Hála ennek az még jobban zavarba esett. – Kaptam egy kutyust!

 - Igen? – lepődött meg Roy. – De hát ez… ez csodás! Milyen kutya? Hogy hívják?

 - Fantom, gyere! – fordult erre hátra Riza, majd felvette és Roy orra alá dugta a fekete-fehér kis szőrgombócot. – Ő az! Fekete Fantom!

 - Aranyos neve van… - vigyorgott kínjában Roy; és akkor egy hang megszólalt a fejében.

 Nem, nem szállta meg semmi.

 De a hang azt mondta: ez így nem lesz jó. Béna kis vigyorokkal nem lehet meghódítani a Nő szívét – ideje hát belelendülni az udvarlásba!

 Ezzel Roy mosolya ellenállhatatlanba váltott, és huncut kis tekintetet vetve a szőke lányra kérdezte meg:

 - Megsimogathatom?

 Riza felnézett a karjaiban lévő kutyusról, pislantott egyet a vele szemben álló fiún, majd bólintott.

 - Hát persze. De csak óvatosan, nehogy megharapjon!

 - Vigyázni fogok – ígérte komolyan a srác, majd a kislány karjaiban megcirógatta a kutya fejét.

 Fantom ránézett nagy, nedves szemeivel, majd csóválni kezdte a farkát, vadul lihegett, és egyszer csak megnyalta Roy kezét. Riza erre csilingelő nevetést hallatott, mire a fiú nagy levegőt vett, és megpróbálta kinyögni, amit hetek óta kérdezni szeretett volna:

 - Riza…

 - Vajon milyen lehet cigizni? – elmélkedett fel ekkor Jean, ahogy elfeküdt a fűben és a szinte fehér füsthatású felhőket nézte.

 - Egészségtelen! – vágta rá ellentmondást nem tűrő hangon Riza. – Az ilyenek csak megrontják az embert.

 Jean felkecmeregve nézte egy darabig a villámló szemű lányt, majd vállat vont és úgy dőlt vissza.

 Riza egy ideig még szúrósan figyelte a fiút, majd egyszer csak leült, és hagyta, hogy Fantom futkározzon előtte. Roy a közelébe telepedett, mosolyogva nézte, majd hirtelen eszébe jutott valami, és zsebeiből elővett egy kesztyűt.

 - Nézd, mim van! – mutatta fel a pártalan és páratlan fehér ruhadarabot, melyen piros alkimistakör virított.

 Riza elragadtatva nézte: - Nahát! Apukádé?

 - Igen – bólintott Roy. – Megnézed? Csak óvatosan, nehogy bajod essen!

 A lány ámulattal vette kezébe az „ereklyét”, és óvatosa forgatta meg. Miután jól kinézte magát, suttogva adta vissza a fiúnak:

 - Csodálatos…

 - Nekem is lesz ilyenem! – határozta el bólintva Roy, kezében a kesztyűvel.

 - Igen? – pislogott rá csodálkozva Riza, mire a fiú megint biccentett.

 - Bizony. Én leszek egyszer a Führer, majd meglátod! Maes lesz a legnagyobb bizalmasom, a fiúk pedig mind a hozzám legközelebb álló és rangos alkalmazottak. És akkor majd nem lesz több szenvedés, nem kell értelmetlen parancsokat teljesíteni, mert én jól fogok irányítani.

 Rizának csillámlottak a szemei. Most nagyon tisztelte a fiút. Tudta, hogy ha megfogadja, akkor véghez is viszi a tervét – és Riza reménykedett is, hogy sikerülni fog neki.

 Roy hát másodszor is nekifutott:

 - Riza…

 - Tessék? – nézett fel meglepetten a kislány a fű nyomogatásából.

 Jean és Heymans ekkor kezdték újból csépelni egymást, Maes vízi-pisztollyal lövöldözött rájuk – ég tudja, honnan szerezte… - Kain meg megint zavartan figyelte a jelenetet.

 Royt azonban már nem érdekelték a körülmények, csak férfiasan tette fel a kérdést:

 - Ugye segíteni fogsz nekem és velem maradsz, az után is, hogy Führer lettem? Lehetnél mondjuk előbb a hadnagyom, utána a titkárnőm is, akár a feleségem…

 Mindezt olyan lazán sorolta, hogy Riza szinte fel sem fogta, csak boldogan elmosolyodott:

 - Persze, hogy veled leszek! Sose foglak elhagyni, ígérem!

 Roy elvigyorodott, majd lassan közelebb araszolt a lányhoz.

 - És Riza… akkor most a barátnőm vagy?

 Riza felháborodást tettetett:

 - Mi az, hogy a barátnőd vagyok? – Roy szomorúan pislogott, mire a kislány felnevetett. – Mindig is az voltam és az maradok!

 Már Roy is felnevetett. Egy darabig csak nézték egymást a lánnyal, majd Fantomot kezdték figyelni.

 Roy nyelt egyet

 Aztán lassan, nagyon lassan barátnője egyik támaszkodó kezére tette a tenyerét.

 Riza pedig megszorította a kezét.

 Roy Mustang ezredes enyhe pírral arcán hallgatta, amint Riza Hawkeye hadnagy nevetve idézi fel ezt a kis múltbéli jelenetet, majd durcásan fonta karba kezeit:

 - Jaj, hadnagy… már hogy ne emlékeznék… de ezer éve volt…

 - Hogyne, uram, hogyne – felelte vidoran a nő, letéve egy aktát főnöke elé. – De én még mindig itt vagyok, mint a hadnagya, és itt leszek majd, mint akár a titkárnője.

 Roy felsandított: - És az utolsó fokkal mi van…?

 Riza felvonta a szemöldökét, majd sarkon fordult, és csak az ajtóból szólt vissza, kis mosollyal:

 - Akár azt a tisztet is elvállalom.

 Az ajtó becsukódott, Roy pedig előbb meglepetten pislogott a nő után, majd lassan elmosolyodott, és talán életében először állt neki jókedvvel a papírmunkának.

Vége

vissza