vissza

XIII. Küldött

 - Fejezd be! - Nick egy vaskos kötettel leütötte az Acél Alkimistát, aki güzü módra túrt a kötetek sokasága között. Ím, már harmadik napja keresgéltek teljes gőzzel, Al és Sheska segítségével valamilyen utalást a módszerre, mely semmisnek tekinti az egyenlő csere elvét.

 - Már megint mi bajod van?! - pattant fel a lecsapott Ed, és dühös képet vágva nézett a nőre.

 - Nézd már meg, mit csinálsz! Széttéped a könyveket apró cafatokra! - mutatott Nick a padlón heverő kötetekre, mire Ed megint csak kiakadni készült. Szerencsére Al közbelépett, bátyja vállára téve kezét:

 - Nyugi, Bátyó, én ugyanezt műveltem.

 Edward győzedelmesen rávigyorgott az alkimistanőre, aki csak megforgatta a szemét.

 - Bánjatok szépen a könyvekkel… - kérte halkan, zavart mosollyal Sheska, mire Nick meglapogatta a vállát:

 - Ezeknek aztán beszélhetsz.

 Sheska lemondóan sóhajtott, majd barátnője kérésére megkeresett még pár könyvet.

 - Sajnálom, hogy nem tudok aktívabban segíteni - mentegetőzött -, de a Führernek fenntartott titkos iratok közé még nem jutottam be annyi időre, hogy a könyvek nagyját kiolvassam.

 - Ugyan már, ez nem a te hibád - lapozott bele egy kötetbe Nick. - Különben is, amíg Roy a Führer, rajtad kívül még ő maga sem fogja betenni a lábát a tiltott részlegbe. Mustang lusta.

 Sheska zavartan felnevetett, majd szintén átpörgetetett egy könyvet, feltűnés nélkül közelebb somfordálva Nickhez. - Ha kiürül a könyvtár - súgta kezdő összeesküvő-hangnemben -, akkor nektek is ki tudok majd hozni pár rejtett szöveget.

 Nick felvonta fél szemöldökét, és szája elé emelve egy leszakadt borítót visszasuttogott: - Tényleg?

 Sheska nagy komolyan bólintott, majd azonnal felálltak a hajszálai. - Ne, ne, azt ne! - kiáltotta kétségbeesetten.

 Ed ugyanis nagyban azon ügyködött, hogy alkímia segítségével nyit fel egy könyvet, amely nem akarta magát lapoztatni hagyni. Nick és Al az utolsó pillanatban léptek akcióba: Al hátracsavarta bátyja karjait, míg Nick kikapta kezéből a könyvet és továbbította Sheskának. Edward természetesen azonnal kapálózni kezdett, mire öccse eleresztette.

 - Mondd, mit csinálsz?! - támadt rájuk azonnal a Fullmetal. - Csak bele akartam olvasni!

 Sheska úgy szorította magához a könyvet, mint egy csecsemőt. - Ehhez a kötethez tartozik egy kulcs, mellyel fel lehet ütni a fedelét… - magyarázta készségesen, de még mindig féltve a lexikont. - Ha gondoljátok, elhozhatom… Az alkímia csak roncsolná a lapokat…

 Mikor Sheska elszaladt a könyvvel együtt a kulcsért, a többiek folytatták a kutakodást. Jó fél óra múlva Ed elterült a padlón, majd nyögve kihúzott maga alól pár vaskos enciklopédiát.

 - Sose végzünk… - panaszkodott. Már Al is a hátát masszírozta, Nick bal karja pedig zsibbadt a cipekedéstől. - Egyébként hol van már Sheska? Sokat késik, vagy húsz perce lelépett.

 A másik kettő összenézett. - Valóban, ennyi ideig nem tarthat előszedni a kulcsot - ingatta fejét Al.

 - Megnézem, biztos rádőlt egy könyvespolc - tette le a kezében tartott köteteket Nick, majd nagy léptekkel elindult abba az irányba, amerre barátnője eltűnt.

Ed továbbra is kiterülve sziesztázott a földön, Al pedig unott képpel csapta fel és csukta be egymás után a lexikonokat. Egészen addig, míg nem rengett meg a föld, és nem hallottak sikítást.

 A fivérek azonnal felpattantak a változásra, és a rázkódás központja felé igyekeztek. Átvágva pár folyosón, útjuk a könyvtár hatalmas gyűléstermébe vezetett. A máskor szép sorokban álló székek most egymás hegyén-hátán a fal mellé kerültek a pár asztallal együtt.  A terem közepén egy furcsa szerzet állt, fél kezével befogva Sheska száját, fél kezével pedig a folyamatos rezgést irányítva. Nick a férfitól olyan tíz méterre állt, de a középpontból jövő erős széllökések miatt nem tudott közelebb jutni hozzá.

 És akkor Ednek feltűnt, mi olyan furcsa a fogvatartón. Nem szürke haja, még csak nem is ishbali származást idéző vöröses szeme. A férfinak automail karja volt. De nem olyan, mint Edwardnak. Mindkét csuklóján egy-egy titánlemezből indultak ki a fém karmok. Olyan volt, mintha ellenségüknek dupla kézfeje volna: az egyik ötujjas emberi, a másik háromujjas mű.

 Sheska próbált szabadulni, de férfi karja erősen tartotta, hasához szorítva a lexikont. A kulcsok az ellenség lábainál hevertek.

 - Essünk túl a bemutatkozós részen, oké? - vigyorgott az automailes, erősítve a széllökéseket. - A nevem Dan, és jobb, ha tudjátok, ez buktatót jelent.

 Dan enyhén kinyújtotta jobb kezének emberi ujjait, két karmot pedig összedörzsölt, így keltve forró, tüzes forgószelet. A székek és az asztalok lángra kaptak, a falon lógó képek pörkölődni kezdtek. Az Elric fivérek karjukat szemük elé tették, védve arcukat. Pillanatokon belül megtelt füsttel és korommal a terem.

 Nick kezén már Dan megpillantásától kezdve ott volt a különleges kesztyű, melyben most csettintett középső és mutatóujjával. Hűs szellő legyintette meg Sheska arcát, majd a zárt teremben esőzni kezdett.

 - Szép volt, kislány - biccentett elismerően Dan.

 - Nem nagy kunszt - vont vállat Nick. - Hamar túleshetünk a dolgon, ha elengeded szépen Sheskát.

 - Milyen makacs vagy - vágott unott képet a férfi. - Asszem te leszel Nickolette, ugye? A neved győzelmet jelent, gondolom nem adod hamar fel. De van egy másik értelme is: nép. Eszerint egyedül sem mész sokra… - Dan oktatása ásításba fulladt, Ed pedig röhögőgörcsöt kapott Nick döbbent képét látva.

 - Nicsak, köhög a bolha! - vonta fel fél szemhéját Dan.

 - Tudod kit nevezz olyan aprónak, hogy ki se látszik a porszem háta mögül?!

 - De Bátyó, nem is mondott ilyet...

 - Ezek az Elric fivérek? Edward, ki őrzi birtokát, így nem adja ki titkait; és Alphonse, ki nemes, készséges és harca kész. Kezesbárány. Micsoda bagázs. Bepanaszolom Hasetónál.

 - Haseto? - döntötte félre fejét Al. Leplezetlenül húzta fel ő is kesztyűjét. Az eső továbbra is csepegett. - Ő küldött téged ide? Mit keresel, csak nem azt a bizonyos módszert…?

 Dan továbbra is unott képet vágott. - Az már megvan - lépett rá a kulcsokra. - Már csak szórakozni maradok itt - vigyorodott el, és csettintésére elektromos csóva lőtt ki hőseink felé. - A víz vezeti az elektromosságot - közölte.

 Nick tapsolás közben földre vetette magát, és alkímiával vette rá a padlót, hogy a lehető leghamarabb szívja be az összes vizet. Természetesen a vízcsepegés is elállt. Ed és Al lebontottak egy-egy fél oszlopot, és a belőle képzett kőlapot páncélként használták az elektromos lövedék hárítására.

 - Uncsik vagytok - nyafogott Dan, és elkezdett nem létező porszemeket pöckölni Sheska arcáról, amelyek nagyon is létező energiagömbökké váltak.

 - Hogy csinálja? - figyelte a mozdulatot Ed, miközben a pajzsot maga előtt tartva nyomul Nick mellé.

 - Hogy hogy csinálom? - kapta el a kérdést Dan, és élénken elvigyorodott, majd elvéve Sheskától a könyvet, földre lökte a lányt. - Nagyon egyszerű. Egy rosszul sikerült kísérletnek hála. De most nem untatlak titeket vele. Játsszunk a kislányokkal. - Dan fanatikus tekintete az oldalán fekő, fél kézzel támaszkodó Sheskára esett, aki vissza akarta szerezni az értékes kulcsokat. A férfi csettintésre emelte emberi ujjait, karmait behajlította.

 Nick pengéje az utolsó pillanatban sebezte fel arcát. Ellenségét ez meglepte, és míg döbbenten pislogott, Sheska a barátnője lábaihoz csúszott.

 - A szép arcom! - visított fel Dan, és megtapogatta képét. A többiek homlokán vízcseppek folytak le.

 - Kicsit hiú vagy, nem gondolod? - kérdezte furcsa tekintettel Nick, majd csettintett. Most nem direkt a vizet manipulálta, hanem a beázott plafon szakadt be a rivális feje felett.

 Ezután elnémult a terem. Nick és a két férfi közelebb merészkedett a téglahalomhoz.

 - Meghalt? - cincogta a háttérből Sheska.

 - Keresd meg a Führert… - szólt hátra válla felett Ed, és a könyvtáros bólintva engedelmeskedett.

 - Ha nem is nyiffant ki, tutira elájult - reménykedett Al. - Megnézzük?

 - Elő kéne túrni a kulcsokat és a könyvet - vélte Nick, majd Al kérdő pillantására válaszolva folytatta: - Ez a Dan azt mondta, a módszer, amit keresett, már megvan, de Sheskán kívül csak a kötet volt nála, a lába alatt meg a kulcs. Szóval a technikát az a lexikon tartalmazhatja, amit szépen betemettem.

 - Akkor vakondkodjunk - tűrte fel vigyorogva inge ujjait Al, és készült belevetni magát a túrásba.

 - Muszáj? - sóhajtotta lemondóan Ed. - Tűntessük el alkímiával.

 - Hogyisne! - szavazta le Nick. - Hogy eltűnjenek a kövek, de Dannak szabad legyen az útja kifelé?

 - Oké, oké! - tartotta fel lemondóan tenyereit Edward, és viszolygó pillantást vetett a plafondarabkákra.

 Nick félig lehajolt, jobb kezét egy kisebbfajta tégla után nyújtva.

 Az Elric fivéreket forró széllökés érte, testükbe csapódtak a kövek, melyek az előbb még halomba gyűlve temették Dant. Ellenségük azonban már a terem közepén lebegett, hóna alatt a könyvvel, egyik titánujján a kulcscsomó, bal karmai Nick torka előtt. Dan dühösen vigyorgott.

 - Búcsúzzatok el a könyvtől és a barátnőtöktől.

 vissza