vissza

XII. Ha két életem volna…

 Ed már ismerte ezeknek az érzéseknek a nagyját. Még most is szinte borzongva gondolt vissza arra az esetre, mikor Darabolós Barry kis híján belőle is darált húst csinált. Al is együtt érzően hallgatott, hiszen anno bátyja is hasonlóképp ki volt akadva. Ráadásul mikor azt hitte, örökre elvesztette Edet… Na de erre inkább nem is gondolt.

 - Nekem elhiteted, hogy tudom, milyen ilyesmit átélni - biccentett Ed biztatóan Nick felé. - Én is majdnem meghaltam, mikor pedig az öcsémet semmiképpen sem akartam itt hagyni. Lehet, hogy eddig felkészültnek érezted magad a halálra, de talán ilyen közel még sosem jártál hozzá, mint Haseto támadása során. Ráadásul mióta beléptél az Állami Alkimisták közé, megszaporodott a barátaidnak a száma, így gondolom őket sem akaródzott neked elhagyni a családodon és az időseken kívül - mutatott rá a férfi. - Plusz: a Crest tagok újnak számítanak az Államiak között, és gondolom istápolni kell őket, hogy be tudjanak illeszkedni, és tudják, mi a dolguk.

 Nick bólintott, és elgondolkozva fogott le egy húrt gitárján. Egyedül arról a benyomásáról hallgatott, hogy az Elric fivéreknek, különösen az egyik tagnak, vallomással tartozik. De most, hogy bejött ez a Haseto-probléma, amit valószínűleg nekik kell majd megoldaniuk, méghozzá együtt, jobb, ha csendben is marad. Így inkább furcsán ránézett Edre:

 - Mióta viselkedsz Te velem ilyen kedvesen?

 A kérdezett csak partra vetett halként pislogott és tátogott, mire Al vigyorogva felállt.

 - Ha nincs rám szükséged - mondta mosolyogva Nicknek -, akkor én indulnék… Randim van… - tette hozzá pironkodva.

 Nick rávigyorgott, és fél kezébe fogva hangszerét szintén felállt. - Menj csak nyugodtan! Jó szórakozást!

 Al viszonozta a gesztust, majd a lánnyal puszikat váltott, és hátba vágva bátyját kisétált a teremből. Nick visszaült, és a kifordított széken ülő Edre nézett. Tudjátok, mire gondolok, mikor valaki a háttámlával szemben ül le a székre, és erre támaszkodik rá. A férfi még mindig csak pislogott.

 - Látom szóhoz sem jutsz, olyan hatással vagyok rád - vigyorgott még mindig Nick, majd felvett valamit a padlóról. - Szép lány - szelídült vigyora mosollyá.

 - Mi? - élénkült fel Ed. - Ki? Mi az?

 Nick felmutatta a fényképet, ami Ed zsebéből szállingózott ki, és egy valóban gyönyörű nőt ábrázolt.

 - Ó, ő csak Noah - sóhajtott fel Ed. - A másik világban él.

 - Már tudom, miért tiltakoztál úgy az ellen, hogy Winry a barátnőd - figyelte ismét a képet Nick. - Mert őt szereted, igaz? - bökött a fotóra.

 - Ugyan már! - legyintett nyugodtan a férfi. - Megmentettem a szabadságát, és azóta jóban vagyunk. Megkérdezheted Alt is, biztosítani tudja, hogy csak a barátom.

 - Hát jó - vont vállat Nick, majd elgondolkozva visszanyújtotta a felvételt. - Szeretnék olyan lenni, mint ő. Nagyon szép lány.

 - Mert neked mi bajod van a kinézeteddel? - vonta fel fél szemöldökét Ed. Nicknek a magassága, az alakja, az arca is rendben volt, így nem értette a kívánság okát.

 - Nézz rá - pengette tovább a húrokat a lány. - Ez a Noah okos lány lehet, értelmes szemei vannak. Ráadásul a mosolya is csodálatos. Én sose tudnék olyan őszintén derűs lenni, mint ő akár ennek az egy képnek a kedvéért. - Nick kezdte ellentmondásosnak érezni magát.

 - Szerintem tévedsz - jelentette ki Ed, de mielőtt Nick válaszolhatott volna, gyorsan elterelte a témát: - Mit keresel? Azt a bizonyos technikát, igaz? Találtál már valamit?

 A lány elgondolkozva fektette térdére a gitárt. - Talált, süllyedt. Semmilyen utalást nem találtam arra a bizonyos módszere, és Mr. Én-vagyok-a-világ-közepe exezredes sem tudott értelmeset nyögni. És kivételesen őszintének tűnt - húzta el száját Nick.

 - Roy végül is csak rövid ideje Führer - vélte Ed, miközben karjára támasztotta állát. Ettől kissé selypegővé vált a beszéde. - Éss amilyen lussta, gondolom még nem nézett át minden felügyeleti egysséget.

 - Előfordulhat. - Nick felállt és gitárját a tokjába tette, majd felhúzta a cipzárt. - A régi Führert minden esetre nem tudjuk megkérdezni. Még a legtöbb információval az kecsegtetne, ha magából Hasetóból húznánk ki az adatokat. A Knight-házaspár se jöhet szóba elpatkolás miatt, és ha Hasetónak vannak is beépített emberei, nem tudjuk, kik azok.

 - Hallottad, hogy az elmúlt három hónapban négy településst iss romba döntöttek? - merengett el Ed.

 Nick furcsán rápislogott a témaferdítés miatt. - Igen. És?

 - Azokban a falukban éss várossokban anno viszonylag ssikeress kutatássok folytak a Bölccsek Köve után.

 A lány már kezdte érteni a dörgést, és székének háttámláját szembefordította Edével, majd ugyanolyan pózban ült le, mint a férfi, és úgy kérdezte: - Szóval azt gondolod… Párhuzam?

 Edward bólintott, már amennyire karja engedte. - Biztoss vagyok benne, hogy Haseto keze van a dologban.

 - Túlélő?

 - Egy sse.

 Elhallgattak. Ha Haseto valóban képes volt úgy hátrahagyni négy települést, hogy semmi, még egyetlen szemtanú sem maradt utána, kicsit komolyabban kell őt venni, mint eddig.

 - Mindjárt karácsony - jelentette ki felemelve fejét Ed.

 Nick az ismételt hirtelen váltáson megint csak megrökönyödött. - Edward, rád jött az öt perc, hogy minden mondat után másról akarsz beszélni?

 - Hé, ezt kikérem magamnak, nem vagyok hülye! - csattant fel önérzetesen a férfi.

 - Nem is mondtam ezt! - húzta fel orrát a nő.

 - Szó szerint talán nem, de erősen célozgattál rá!

 - Tanuld már meg megérteni mások szavait!

 - Kérdeztem valamit! - zárta le hangosan a vitát Ed.

 - Mi? Az kérdés volt? - döntötte félre fejét Nick. - Azt hittem, megállapítás. De igen, valóban, mindjárt itt a karácsony. És akkor?

 - Csak eszembe jutott - vont vállat a fiú. - Te hazamész majd?

 - Gondolom - sóhajtott Nick. - A családom vár. És te?

 - Nincs igazán hova mennem - legyintett Ed. - Hacsak Winry és Pinako néni nem bánnák, ha meglátogatnánk őket.

 - Mintha valamikor azt mondtátok volna, újjáépítitek a házatokat - vonta össze szemöldökét a lány.

 - Ez igaz - ismerte be a másik -, de azt még nyár végén terveztük. Hamar jött az ősz, így csúsztattunk az építkezés idején. Megvárjuk vele a tavaszt.

 - És hogyan fogjátok felépíteni? Alkímiával?

 Ed meglepődött, hisz’ erre az eshetőségre nem is gondolt. - Ó, nem. A barátok, a munkatársak, a közelebbi ismerősök fognak nekünk segíteni.

 - Akkor én is megyek - vigyorodott el Nick. Sokkal derűsebbnek tűnt, mint a beszélgetés elején, de szívét-lelkét-elméjét még mindig nyomta a negatív érzések kavalkádja.

 - Mi? Hogyan…? - képedt el Edward.

 - Én, mint ismerősötök, munkatársatok, és remélhetőleg barátotok nem maradok ki egy ilyen buliból! - mutatott a férfi orrára Nick. - Komolyan mondom, úgy nézel rám… Bár végül is szőke vagy…

 - Mi bajod van a hajszínemmel?! - fortyant fel Ed, eszméletlen fintort vágva.

 - Még a szemed is szőke - nézett kuncogva a lány társa arany íriszeibe.

 - Neked meg az agyad szőke - vágott vissza sértetten a férfi.

 - Honnan tudod? - kérdezte ravasz mosollyal Nick, és felállva rátámaszkodott széke háttámlájára.

 - A szavaid feltárják elméd lényegét - fordította meg az ülőalkalmatosságot maga alatt Ed.

 - Te már csak tudod - vigyorgott szemtelenül a lány.

 - Célozgatsz? - nézett rá dühösen Ed.

 - Én? - kérdezett vissza ártatlan pislogás közepette a nő. - Ugyan!

 - De igen!

 - De nem!

 - De igen! - Ed, hogy nyomatékot adjon szavainak, felpattant, és megfogta a lány vállát, de az elvesztette az egyensúlyát és hátraesett, egyenesen a puhafedelű kötetekre.

 - Öh… - nyögött fel Nick az Acél Alkimista súlya alatt. - Fogyóznod kéne…

 - Inkább neked edzeni… - köpött ki szájából pár papírlapot Ed, majd lepislogott az alatta szenvedő nőre. - Szállj ki alólam!

 - Mi van?! - akadt ki Nick. - Te terpeszkedsz rajtam!

 Edward épp visszavágni készült, de aztán Nick elnevette magát. A férfi döbbenten pislogott párat, majd csatlakozott a jóízű derüléshez.

 vissza