vissza

IX. Az utópia vége

 

 

 Ed immáron ismét ásítozott. Most épp valami ég tudja hányadrangú őrnagy vagy tisztféleség mondott köszöntő- és nyitóbeszédet. Mikor vége szakad ennek a halálunalomnak, akkor jön ő, Al, és Nick, mint szervezők, hogy elvágva a színpad előtt kifeszített szalagot, megnyissák a bált, és jelt adjanak ezzel a zenekarnak a kezdéshez. Persze Nick még sehol sincs.

 Al végignézett bátyja és a saját öltözékén. Természetesen az öltönyök a helyükön voltak - s Al kezdte sejteni: Ed csak őt akarta a célozgatással lekoptatni. Kedves. Mikor visszaért a ruhaellenőrzésből, segített az utolsó két doboz becipelésében és kicsomagolásában. Most a papírtányérok helyes kis oszlopokban álltak a fal melletti hosszú asztalokon. És Nick sehol. Van esze végül is, hogy kihagyja ezt az uncsi beszédet.

 - …a bál szervezőit, hogy a szalag elvágásával nyissák meg a mulatságot!

 Az Elric fivérek csak erre a felhívásra éledtek fel. Nevük hallatán felkecmeregtek a színpadra, átbújva a szalagon.

 - Üdvözöljük az erős és híres testvérpárt: Edward Elric, Acél Alkimistát; Alphonse Elric, Páncél Alkimistát; és bájos társuk: Nickolette Glaeist, Eső Alkimistát!

 Al egy pillanatig azt hitte, Nick elmarad, de aztán a nő már fel is pattant melléjük. Edre való tekintettel - bár Nick eme marka elég gyenge volt - bal kézzel fogták meg az ollót, és a rézszín szalag elszakításával jelképesen megnyitották az estélyt.

 

 A nyitótánc alatt Al elhúzott alkimistalányt keresni az első körre, Ed és Nick pedig - kezükben egy-egy pohár hideg teával - szkeptikusan szemlélték a gyülekezetet. Ed nagyot kortyolt poharából, majd laposan felnézett, és tekintetével egy táncoló nőt kezdett követni.

 - Gondolom Roy ragaszkodott a szoknyához.

 - Miniszoknyához - toldotta meg szárazon Nick.

 Ed most végre végignézett a lányon. Az fekete, épphogy térd fülé érő szoknyát viselt, fekete magas sarkút és fehér nyitott nyakú blúzt. Ed eddig mindig csak nadrágban látta, így sejtette, a nő nem szívleli a szoknyát. Nick sminkje visszafogott volt, hajának enyhén hullámos fürtjei lágyan omlottak vállára. Bal karján több karkötő csillogott, füleiben egy-egy függő fülbevaló, a balban pedig még ezen kívül két kövecske is. Ed úgy emlékezett, régen csak egy-két drágakő villogott a lány fülében, nem pedig három. Tekintete Nick nyakára siklott, ahol apró medál verte vissza a fényt átlátszó láncán mozogva. A férfi észrevette, alkimistatársa bal bokáján is vékonyka lánc csúszkál.

 - Milyen változásról is beszéltél…? - kérdezett rá ismét, ám most már óvatosabban Ed.

 - Oh, most sem fontos. - Nick belemeredt italába, majd hirtelen, halkan elhadarta: - Egy órája lettem nagykorú - s hosszan belekortyolt az italba.

 Edward pislogott párat, majd az órára is ráemelte tekintetét. Fél hét. Ezek szerint Nick fél hatkor, fél órával a kezdés előtt ünnepelte tizennyolcadik születésnapját.

 - Oh… Boldog szülinapot… - motyogta esetlenül.

 - Kösz - vont vállat Nick, majd fürkészőn a férfira nézett. Az kínjában teájára emelte szemeit. - Megvannak még az apróságok, amit pár éve tőlem kaptatok…?

 Az Acél szinte úgy érezte, a célzott tárgy felizzik zsebében és lyukat éget bőrébe, így hát elővette az ajándékot.

 - Már nem is emlékeztem, ki adta… - vallotta be halkan, tenyerén görgetve a szilárd esőcseppet.

 Nick elmosolyodott: - Pedig egy kis logikával… Eső Alkimista - esőcsepp…

 - Igen, tudom - sóhajtott pirulva Ed, és eltéve a cseppet megtapsolta a nyitóelőadókat. - Lehetett volna ennyi eszem. Már csak az a tudat nyugtat, hogy Al is pont olyan eszes volt, mint én. Táncolunk?

 Most Nicken volt a sűrű pislantások sora. Végül a nő csak ennyit tudott kinyögni: - Utálok táncolni.

 Ed vállat vont. - Mintha nekem a kedvenc elfoglaltságom volna. Na, gyere, gondolom Roy téged is kötelezett ilyen bohóckodásra, legalább túl leszünk egyen.

 Mintha csak megérezte volna, hogy emlegetik, Mustang Führer robbant be a köztudatba, oldalán a bájos és elegáns Riza Hawkeye-jal. Roy fekete öltönyt viselt kék nyakkendővel, amire jelvényeit tűzte. Riza sötétkék kisestélyijét mintha csak viselőjére öntötték volna. A nő kibontotta haját, apró, ezüst ékszereket vett fel és sötétkék cipőt. Roy elégedetten figyelte, amint köszöntő hapták után a férfiak irigykedve figyelik párját. Végül a Führer röviden elintézte az üdvözlést:

 - Jó bulit mindenkinek! Folytatódjék a szórakozás! Zenét! - s Roy átkarolta Rizát, a terem közepére vezetve őt. Felszólalt a zene, és a pár lágy keringőbe kezdett.

 - Essünk túl rajta - sóhajtott végre Nick, és Ed fém karjára tette kezét.

 Az alkimista bólintott, és elszántan a táncolók közé vetette magát. Egyik karját Nick derekára tette, másikkal átfonta ujjait, és vezetni kezdte.

 - Próbálj meg nem rám lépni az automaileddel - kérte szárazon a nő, mire Ed grimaszt vágott.

 - Nem szándékoztam, bár most hogy mondod… Nem is rossz ötlet - jelentette ki gúnyosan.

 Al ügetett el mellettük, és vigyorogva figyelte a kis szóváltást. Apró, fekete hajú, barna szemű lánnyal táncolt egészséges távolságot tartva. A kis nő folyamatosan csicsergett, és az ifjabbik Elric rádöbbent: rossz választás volt pont őt felkérni.

 Ed, látva öccse elfagyó vigyorát, szintén megeresztett egy széles mosolyt. Az övé azonban nem lohadt le, csak szelídült, méghozzá Nickre pillantva.

 A lány folyamatosan valahol Ed válla fölött nézett el, és igyekezett témát találni: - Hallottam Roytól a barátnődről. Winry. Szép neve van. Őt hol hagytad? Elhívhattad volna.

 - Ő-nem-a-barátnőm, oké? - tagolta idegesen suttogva Edward. - Nem vagyok belé szerelmes, csak egy gyerekkori barát - mondandója végére megnyugodott és hangja is szabadabbá, őszintévé vált.

 Nick szemei elkerekedtek és Ed arany tekintetébe fúródtak: - Roy azt mondta, odavagy érte.

 Ed sóhajtott: - Képzeld a helyzetembe magad. Odalehetsz a legjobb barátodért, a testvéredért, és a szerelmedért egyaránt, de mindegyikért máshogy. Eddig érted a morfémát?

 - Világos, mint a nap - mondta Nick, de nem vette le tekintetét Edről, aki emiatt kissé zavartan folytatta:

 - Nos, vizsgáljuk meg a két szóba jövő lehetőséget, mivelhogy a testvérem Al, és ezt már nem kell ragozni. Mindent elmond a szó: testvér. Winry pedig nem a szerelmem, nem úgy rajongok érte, mint szívem választottjáért. Winry a legjobb barátom. És mellesleg a szerelőm - tette hozzá mintegy mellékesen. - De nem a szeretőm. Van különbség a két szó között.

 - Aha - úgy tűnt, Nick még mindig kételkedik, de nem feszegette tovább a témát, inkább másra tért rá: - Hallom, te vagy a legfiatalabbként csatlakozott Állami Alkimista.

 Ed ép keze lejjebb csúszott Nick derekán, és bólintott. - Szinte tizenkettő se voltam, mikor sikerült felvételt nyernem. Már akkor is a magasságommal idegesítettek - folyt le egy csepp a férfi homlokán. Nem tudta, miért mondta ezt el a nőnek, hisz’ semmi köze hozzá. - És azt akarták, hogy tejet igyak… - Ed majdhogynem a gondolatba is belesápadt.

 - Pfúj - jelentette ki nemes egyszerűséggel a lány. - Nem állhatom a tejet.

 Mielőtt Ed kifejthette volna gondolatát - „Én sem!” -, véget ért a dal, és mindenki pucolt a tánctérről, kaja, pia, vagy új partner után nézve. Al odalihegett poharaik után igyekvő szervezőtársaihoz:

 - Alig tudtam lerázni a táncpartneremet… - pihegte. - De aztán rásóztam Havoc-ra… Meg fog ölni - vigyorodott el, és töltött magának egy kevés vizet.

 - Szabad lesz a következő táncra? - nézett Nickre, mikor eltűntette az italt.

 - Legyen - sóhajtott a nő.

 Ed rámosolygott öccsére: - Emlékszel a szilárd esőcseppekre, amit nyár végén találtunk?

 Al zavartan bólintott, mire Nick elmosolyodott: - Még tőlem kaptátok őket, a Knight-ügy után.

 - Tényleg! - derült fel a fiú képe, és rávigyorgott a nőre. - Olyan rég volt, szinte teljesen kiment a fejemből! De most is megvan, a pénztárcámban tartom! Na, menjünk!

 Ezzel Nick és Al pillanatok alatt eltűntek a tánchoz készülő tömegben.

 Edward körülnézett, és észrevette a közelben álldogáló Rizát, Royt és Sheskát. Sorban felkérte a lányokat, és direkt Mustang közelében táncolt, hogy a Führer lássa: magától is végiglibeg pár számot a hadsereg tisztjeivel és az alkimistacsapat nőnemű egyedeivel.

 Nick eközben kapós lett a Crest szervezet régi tagjainál, kik egy perc nyugtot sem hagytak neki; Alphonse pedig, lehetőleg korban hozzá illő, szerény lánykákat táncoltatott meg.

 Edward épp mosolyogva pörgette Maria Ross-t, mikor hatalmas rengés rázta meg alapjaiban az épületet. Ed védelmezően a nő fölé hajolt - ha kell, megóvja bajtársát a leomló fal elől -, ám a vakolatpotyogás elmaradt. Inkább erős fényár úszott be az erkély felől az egyik pillanatban, hogy a másikban már semmivé váljon.

 Az Acél Alkimistába szinte éles késként hatolt a felismerés: nem látta azokat az alkimistákat, akik az első három órára elvállalták az őrséget…

 Edward biztos volt benne, hogy társai nem saját akaratukból maradtak távol. Nem is sejtette, mennyire igaza van…