vissza

2. Awakening - Ébredés

Rövid nadrág hosszúságú bugyiban és fehér pólóban ültem ágyamon, walkman-mobil szólt a fülemben, lapozgattam valami újságot és dudorásztam, mikor Jake belépett. Nem szólt ám, hogy megérkezett, csak sunyi kis vigyorral arcán állt az ajtóban és figyelt.

- Kitárom szárnyaim és elszállok majd, a felhőket érintem, a napsütést hajt, egyet szeretnék, valamit tehetnék, úgy szárnyalnék... Mélységes sötétből napfény felé, a legszebb az lenne, ha velem jönnél...

Az utolsó két szót konkrétan a szemébe közöltem, mivel rájöttem, hogy fura érzésem van. Szája még szélesebb vigyorra húzódott és könnyen elkapta párnám, amivel képen akartam dobni.

- Gyökér! - dorgáltam meg, kitépve fülemből a fülhallgatót. - Hogy lehetsz ilyen genyó dög?! - sápítoztam tovább, mire nevetve odajött hozzám, ölembe tette a párnát, rá az újságra, és letelepedett egy székre.

- Nem leszel hobbyénekes? - ugratott, pedig tudtam, hogy hangom csak a zuhany alá való.

- Akadjon a torkodon a kipufogócsöved - kívántam gonoszan. - Ú, vazze, na nem baj, égtem már nagyobbat is.

Újra nevetett; látszottak hófehér fogai. Illata mintha felerősödött volna, és kicsit más volt. Egyáltalán nem kellemetlen, csak más...

- Nekem kell hazavinnem téged - közölte aztán, ágyamra támaszkodva. - Mikor indulhatunk?

- Nem tudom, ahhoz el kéne kapni Carlisle-t - vontam vállat, és elpakoltam kellékeimet.

- Csak így szólítod, Carlisle? - vonta össze szemöldökét. - Ilyen jóban vagy vele?

- Tudod, hogy szüleim barátai.

- Szüleid mindenkivel jóban vannak - jegyezte meg, mintha bűn lenne. Rámeredtem, mire zavartan elmosolyodott. - Úgy értem, milyen jó nekik - jelentette ki gyorsan. - Ti olyanok vagytok, hogy mindenki ösztönösen szeret titeket.

- Én örülök neki - mosolyodtam el. - Nem szeretek rosszban lenni senkivel.

- Azt tudom - felelte derűsen, majd homlokára csapott. - Oh, jut eszembe, Leah üzeni, hogy ha összekapartad magad, vár egy ott-alvásra.

- Szuper - szaladt fülig a szám. - Tényleg, hogy vannak...? - komolyodtam el, mikor eszembe jutott a tesók, Leah és Seth édesapjának, Harrynek a halála.

Jake vállat vont. - Megvannak... nem tehetnek mást. Leah-nak nem tett jót, Sam után Harryt is elvesztette.

Rosszallóan ingattam a fejem. - Nem értem, Sam hogy lehetett ilyen tetű... Emily aranyos meg minden, de ezt tisztábban is le lehetett volna rendezni, nem? Nem csak úgy egyik napról a másikra...

Jake furán megrántotta a vállát és nem is válaszolt, én pedig nem értettem, mi baja van. Talán Leah is visszautasította...?

Mikor hangot adtam volna gondolatomnak, belépett Carlisle.

- Oh, Jacob - szaladt fel szemöldöke, mikor meglátta a srácot. Az biccentett köszönésként, majd meglépett. - Hogy vagy?

- Köszi, jól - feleltem, engedve, hogy szemembe világítson a muris lámpájával. - Mehetek? Suli?

Még megnézte a torkom meg a bordáim, majd bólintott. - Mehetsz. Két nap felmentés.

- Hála égnek, legalább megúszom a kikérdezést - sóhajtottam, felcibálva fekete farmerem.

- Rain - szólított meg Carlisle, mikor éjszakára hozott cuccaim is táskába pakoltam, és azt hátamra vetettem. Kérdőn pislogtam rá. - Vigyázz ezzel a fiúval - mutatott figyelmeztetően az ajtó felé.

Felszaladt a szemöldököm. Ma mindenki tiszta hülye. - Nem fog éjszaka szörnnyé változni, betörni a szobámba és átharapni a torkom.

Carlisle szeme elsötétült. - Nem tudhatod - jegyezte meg, majd mosolyra húzta száját, így felnevettem. - Óvatosan a kocsikkal! - kiáltott utánam, mikor kirontottam a teremből.

Válaszoltam valamit, majd elindultam Jake mellett.

- Na, meddig nem ülhetsz volán elé? - kérdezte csipkelődve, majd lelopta táskámat és a csomagtartóba tette.

- Höh, meg se kérdeztem - pislogtam, beülve mellé a kocsiba. - Gondolom egy hét biztos, és lehet, hogy szüleim is ráhúznak majd. Csodálom, hogy még nem nyírtak ki - sóhajtottam, és rövid távon rájöttem, mennyire hasonlít Jake vezetési stílusa Edwardéra és a bátyáméra, és mennyire utálom.

- Hogy-hogy ilyen jól megúsztad a karambolt? - sandított rám vezetés közben a srác, mire rányüszögtem, hogy figyelje az utat. Nevetve fordította előre fejét, de a visszapillantóból rám lesett. - Nos?

- Passzolok, Carlisle se tudja.

- Pedig szétroncsolódott a kocsid eleje - jegyezte meg csendesen.

- Szuper, azt tuti nekem kell majd kifizetnem - nyögtem fel, remélve, hogy a biztosító majd rásegít. Még szerencse, hogy a Flamingóban töltött időt végigdolgoztam, és itt is számítottak rám.

- Elvégre te törted össze.

- Kösz - morrantam fel. Azt szokták mondani a morgásomra, hogy olyan vagyok tőle, mint egy farkaskutya. - Pedig mindig azt hittem, hogy sose lesz karambolom. Olyan jól vezettem! - sápítoztam.

- Mindig nyugodt voltál - tette hozzá Jake, és lefékezett házunk előtt. - Hogyan mentél neki a fának? Aznap még csak csúszós sem volt az út.

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem, ahogy kiszálltam és átvettem táskám. - Csak jött a fa és kész.

Jake a fejét ingatta és laza intéssel lecsapta a nehéz motorháztetőt.

- Lesz az a sulik bálja - jutott eszébe, mielőtt még mielőtt házunkba indultam. - Tudod, mikor a testvériskolák rendeznek valamilyen közbeeső helyszínen bulit.

- Jaja, jelentkeztem segítőnek - bólogattam.

- Mivel úgyis egy bálra megyünk - folytatta Jake, ugyanis sulijaink testvériskolák voltak -, és mindkettőnknek ugyanaz a véleménye róla, nem megyünk együtt?

Ugyanis mindketten utáltunk táncolni, utáltuk a heringek-a-dobozban-szintű tömeget, a hangos, bömbölő és idióta zenét, és a kiöltözést.

- Megyünk - jelentettem ki. - Bella Edwarddal jön...? - tapogatóztam aztán, mire kelletlenül bólintott. - Köszi a fuvart.

Nem kaptam nagy lecseszést, csak apu volt kicsit ideges. Mindig kiütött rajta, és ilyenkor teljesen elfeketült egyébként szép kék szeme. Általában az idegfeszültség kezelésére elment egy estére sörözni vagy mozizni a haverjaival, vagy anyuval.

- Máskor vigyázz - vetette oda, miközben egy dobozt cipelt fel az emeletre. - Magadra, meg a kocsira is. Persze te fizeted a kárt, igaz?

- Hogyne, apu... - motyogtam, és segítettem kipakolni, hátha jobb kedve lesz. - Apu... elmehetek Leah-hoz aludni valamelyik nap?

- Nem kéne pont most odapofátlankodnod.

- Ő hívott meg.

- Akkor legyen.

A Clearwater-ház Harry nélkül közel sem volt ugyanolyan, sőt... Mindent félhomály uralt. Csak Sethék próbáltak valami vidámságot vinni bele - nehezen.

- Sajnálom, hogy csak így idetolom a képem - mentegettem magam, de Leah átölelt.

- Hiányoztál. Már beszélgetni akartam veled - mondta, majd mosolyogva felhúzott szobájába. Éjfélig beszélgettünk, és mikor Seth is megjelent, nevettünk is, végre.

Egyre ágyba kerültünk, és háromkor arra ébredtem, hogy Leah nincs az ágyában, viszont a földszintről beszélgetés szűrődött fel. Nem értettem, miért nem halkabbak, mikor tudják, hogy én fent alszok. Rövidnadrágot, bő pólót vettem, és némán kiléptem a szobából.

- A területünkön vannak. - Billy hangja volt.

- Nem tudni, hányan, de az biztos, hogy nagyon erősek. - Ez biztos, hogy Sam volt.

Kisandítottam a fal mellett, és nagyon sok rezervátumit láttam. Sam, Billy, Leah, Seth, Quil, Embry, Jared, pár haverjuk, Jacob...

- Szólni kéne nekik- vélte valamelyik fiatal.

Sam a fejét rázta. - Nem, nem kell a segítségük. A mi területünkre nem pofátlankodnak be.

- Így nagyobb a veszély, főleg a házainknál - vélte Leah, csúf pillantást vetve Samre, aki azonban nem figyelt rá.

- Nem kellett volna vendéget hívnod - ingatta fejét Billy, mire Leah felhorkant.

- Tudtam én, hogy pont most jut eszükbe vadászni? - kérdezte lesújtóan, majd felsóhajtott. - Valakinek itt kell maradnia, vigyázni rá.

- Schattenék tudnak magukra vigyázni - jegyezte meg egy egyetemistának tűnő srác, akit csak látásból ismertem.

- De ő még nem - bökött fejével a lépcső felé Billy. Mind odanéztek, és tudtam, hogy egyikük meg fog látni, így azt tettettem, hogy most ébredtem és ásítva kezdtem lemászni a lépcsőn.

- Szép jó hajnalt - köszöntem, majd pislogtam. - Mi ez a kupaktanács és engem miért nem ébresztett fel senki?

Egy darabig figyeltek, amint vizet töltöttem magamnak és muszájból belekortyoltam. Billy a fiára nézett, mire az könyökömnél megfogott és vezetett fel Leah szobájába.

- Mi? Mi az? - értetlenkedtem, és épp az utolsó pillanatban tudtam letenni a poharat az asztalra. - Jó ég, Jake, te lázas vagy! - kiáltottam fel, mikor megéreztem, hogyan égeti tenyere a bőrömet. Elkapta kezét, és lapockámnál tolva vezetett tovább, de így is éreztem bőrének forróságát.

- Ne butáskodj; érezném, ha valami bajom lenne - jegyezte meg, és a szobába érve leültetett az ágyra, becsukta az ajtót és elém guggolt.

- Mi ez az egész? - kérdeztem heves mozdulatot téve a padló felé.

- Rezervátumos dolog - magyarázta Jake, könyökével a térdén támaszkodva. - Tudod, vannak ilyen törzsi dolgok, amikbe nem-indiánokat nem avatunk bele...

Elhúztam a számat. - Oké, mondd ki, hogy nem bíztok bennem. Nem veszem a lelkemre, de tényleg.

- Nem erről van szó - sóhajtott Jake, és komoly arccal nézett a szemembe. - Ígérd meg, hogy ma éjjel ki sem mozdulsz ebből a szobából, nem nyitsz se ablakot, se ajtót, és vigyázol magadra.

- De hát miért? - értetlenkedtem. - Elszabadult valami sorozatgyilkos, vagy mi?

- Rosszabb - felelte csendesen Jake, és megszorította kezem. A padló hideg volt, jól esett melegsége, de még mindig nem hittem, hogy ez egészséges. - Ígérd meg.

- Megígérem - adtam meg magam, mire bólintott, és kisietett a szobából.

Pár perc múlva minden mocorgás elhalt a házban, és az ablakon kinézve csak az erdőbe vesző árnyakat láttam - szokatlanul élesen.

Reggel az asztalnál ültem, valami ott talált motoros újságot olvasgattam, és teát szopogattam, amit magam főztem. Senki nem volt sehol, de csak azt ígértem meg, hogy éjszaka nem mozdulok ki a szobából, így amikor felkelt a nap, körútra indultam. Az éjjel nem tudtam semmit csinálni, az idő lassan vánszorgott, így zenét hallgattam, mivel álom nem jött a szememre. Jól esett a forró tea, felfrissített.

Mikor a harmadik újságot végeztem ki, belépett az ajtón Leah, Seth, Quil, Embry, Paul és Jacob. Fáradtak voltak, és igencsak megtépázottak.

- Van tea - közöltem, mikor olyan meglepődötten néztek rám, mintha betörtem volna vagy ilyesmi.

Leah bögréket osztogatott, és hamarosan mind az asztalnál ültünk. A fiúkon nem volt felső, és el nem tudtam képzelni, hogy nem fagytak meg.

- Hol voltatok egész éjszaka? - Mivel senki sem válaszolt, morogni kezdtem. - Persze, bocs, semmi közöm hozzá...

- Nem miattad, ne vedd magadra - sóhajtotta Leah, de én bizony magamra vettem. - Bocsánat, hogy belekevertünk a...

- ...törzs dolgaiba - mondta gyorsan Jake, mielőtt Leah rossz ürügyet mond. Valami határozottan nem stimmelt.

- Jobb lesz, ha én most hazamegyek - álltam fel. Cuccom már ott volt az ajtóban.

- Sajnálom - pislogott rám bűnbánóan Leah, de megráztam a fejem és összepuszilkodtam vele.

Már az utca felénél jártam, mikor Jake utánam futott és vállamra tette kezét.

- Messze van gyalog. Hazaviszlek.

- Megyek busszal - mondtam, bár fogalmam sem volt a menetrendről.

- Viszlek, úgy egyszerűbb - felelte. - Az utca végén parkolok.

Rásandítottam; még mindig nem volt rajta felső, így megdorgáltam. - Nem vagy észnél! Meg fogsz fázni! Nincs itt olyan jó idő, mint hiszed!

- Csak elszoktál a Forks-i időjárástól - felelte zavart mosollyal, és csak akkor beszélt tovább, mikor bevetődtem a kocsiba, és lábamhoz tettem táskám. - Figyelj, tényleg sajnáljuk, de ez...

- Hagyjuk - legyintettem közbe. - El kéne fogadnom, hogy van, amit nem fogok megérteni, vagy amit nem szabad tudnom.

Jake kis ideig hallgatott. - Nem vagyunk egyformák... - jegyezte meg csendesen, és sajnos rá kellett döbbennem az igazára.

- Csajok, be kell mennünk Port Angelesbe - közölte izgatottan Jessica, amint leült asztalunkhoz az ebédlőben. Hétfő volt, és ő mégis tiszta energia...

- Miért is? - érdeklődött Bella, és én is értetlenül pislogtam. Angela nem szólt, de látszott rajta, hogy tudja, miről van szó.

- Hát ruhát venni a bálra, mi másért! - vágta ki Jessica, mire Bella felnyögött:

- Megint?

- Most te is biztosan jössz bálba, úgyhogy muszáj velünk jönnöd! - erősködött Jess, majd körbenézett. - Én Mike-kal megyek, ismét.

- Angela? - fordultam a lány felé, aki Eric nevét mondta. Hm.

- Bellát tudjuk, hogy Edwarddal megy - legyintett Jess, mint aki kissé féltékeny. Megmosolyogtuk Bellával. - Rain?

- Jake-kel, azt hiszem - vontam vállat.

- Mármint Jacob Blackkel?

- Igen, Angela.

- Hogy-hogy csak azt hiszed? - vonta össze szemöldökét Bella, mire határozottabban mondtam:

- Jacobbal.

Bella mosolygott, de láttam rajta, hogy tudja, valami nincs rendben.

- Szóval, mit szóltok a szerda délutánhoz? - érdeklődött Jess. - Másnap úgysincs tanítás a báli előkészületek miatt, és csak délre kell bemenni a segítőknek is.

Ebben megegyeztünk, és megbeszélés szerint szerdán kocsiba ültünk négyen: Jessica, Angela, Bella és én.

Az úton odafelé lehúztuk az ablakokat, bömböltettük a rádiót és szinkronban énekeltünk - valami borzalmasan -, aztán a városba érve elkezdtük kibeszélni a fiú kosárcsapat tagjait. Mivel a lány csapatban én is részt vettem, és még nem kezdődtek újra edzéseim, kíváncsian hallgattam a lányokat, főleg Jessicát, milyenek a pasik mostanság.

A lányok kedvenc butikjába tértünk be először, és eltartott egy darabig rájönni, hogy azért furcsállom a méretét, mert elszoktam a kisebb boltokból. Flamingót telenyomták nagy áruházakkal.

Jessica és Angela elhúztak a ruhákhoz, Bella meg velem maradt, mondván, őt úgyis Alice fogja kiöltöztetni.

- Gyűlölöm a szoknyát - magyaráztam, mikor a felsők felé vettem az irányt. - Úgyhogy veszek valami blúzt, meg felhúzom hozzá az otthoni ünnepi halászgatyámat.

- Te aztán nem túlzod el - jegyezte meg mosolyogva Bella, és segített válogatni. Közben arról beszéltünk, milyen az élet Forks-ban, és milyen a verőfényes nagyvárosokban. - Oh... - csodálkozott hirtelen Bella, és leakasztott egy fekete, bordó szalagokkal átszőtt mídert. - Ehhez mit szólsz? Nagyon szép és jól is állna neked.

Tényleg szép volt, de... khm. - Ribancos - ráztam meg a fejem, de erősködött:

- Ugyan, ne butáskodj! Ha már van mit, akkor mutogasd! - tukmálta a felsőt, és végül a próbafülkében kötöttem ki.

Nem volt annyira ribancos a felső, mint számítottam rá, és kellemesen takarta a takarni valót. Bella megdicsért, mikor megmutattam neki, de azért még nem voltam biztos a dolgomban.

- Azért veszek hozzá egy bolerót is.

Emezt hamar megtaláltuk, fekete volt, szatén, mint az otthoni nadrágom. Megkerestük a lányokat, akik még nagyban válogattak, pedig lassan sötétedett.

- Nekem be kell mennem apu könyveiért egy boltba - sóhajtottam tíz perc múlva. - Nem találkozhatnánk annál az olasz kajáldánál? Mondjuk fél hétkor?

Jess és Angela rábólintottak.

- Veled mennék - közölte Bella. Örültem az ajánlatnak, mivel nem tudtam, hol az a könyvesbolt, és egyedül unalmas lett volna eltévedni. Mikor megmondtam Bellának a címet, ő meglepetten jelentette, hogy tudja, hol van.

- Hála égnek - nyögtem fel megkönnyebbülten. - Egyedül sose találtam volna oda.

- Mondtad, hogy Jake-kel mész a bálba, de olyan fura voltál...

Vállat vontam, majd beszámoltam arról, milyen volt Leah-nál "aludni". Úgy éreztem, ha Edward is megbízik benne, hát én is megtehetem.

- Értem - összegezte Bella és elgondolkodott. - Ne törődj velük - felelte végül kimérten. - Megvan a maguk baja.

Csak bólintottam, bár ezzel nem lettem okosabb. A boltban hamar megkaptam a három könyvet, és az indián eladó még csevegett is egy kicsit velem apuról - úgy tűnt, jól ismeri.

Mire kiértünk, már vágni lehetett a sötétséget, és ezen a koszos utcalámpák sem segítettek.

- Rossz előérzetem van - mormolta mellettem Bella. Osztoztam aggodalmában, épp ezért csendben maradtam.

Pár fiatal jött szembe velünk - láthatóan beszívva. Megfordulni már nem tudtunk, így nyakunk behúzva igyekeztünk elsurranni mellettük. Hallottam, amint Bella azt morogja, ő vonzza a szerencsétlenséget. Az egyik - kopasz - srác kitette elém kezét, végigmérte szerelésem, a sok követ a fülemben és alkoholos lehelettel megkérdezte:

- Dohányzol, babám?

- NEM! - morrantam rá, mivel már a feltételezést is sértőnek találtam. Fejem mellett beleöklözött a falba, és nagyon csúnyán emlegetett bizonyos női nemi szervet.

- És nem akartok velünk jönni? - kérdezte, mikor nagyjából kiszitkozódta magát. Egészen az arcomba hajol, lehelete a szokásosnál is bűzösebb volt.

- Nem - ismételtem, egy fokkal már higgadtabban, miközben Bella két másik krapekot próbált lerázni.

- Ugyan, jó buli lesz - jelentette ki a kopasz, és felém kezdett lépdelni, én meg el előle. Gondolkoztam, hogyan léphetnénk meg mindketten, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Fogtam magam és gyomron térdeltem a kopaszt, aki hörögve borult térdre lábaim előtt.

A másik kettő azonnal kiszúrt, de Bella elrohant, mielőtt utána nyúlhattak volna, így én is felvettem a nyúlcipőt. És Bella elesett, épp, amikor előnyhöz jutottunk volna. Gyorsan befékeztem - magam is majdnem borultam -, és elé álltam, hogy míg feltámaszkodik, inkább belém rúgjanak, mint belé.

A piás alakok enyhén dülöngélve, hányingeres arccal, de dühtől fűtve értek utol, és az egyiknek lendült is az ökle - egyenesen Edward kezébe. A srác keze megroppant, nyüszítve kuporodott össze, míg a másiknak ez túl sok volt és ordítva elmenekült. Rövidesen a - valószínűleg - törött kezű is követte.

- Megint utánam jöttél? - hallottam Bella szemrehányását, amint Edward felsegítette.

- Muszáj volt - magyarázta a srác, szeretettel megigazítva Bella haját. - Ha te és a barátnőid Port Angelesbe mentek, báli ruhát vásárolni, abból csak baj lehet.

- Lemaradtam valamiről? - nyögtem be, mikor kezdtem feleslegesnek érezni magam.

- Gyertek - biccentett Edward, és elindult közelben parkoló Volvója felé. - Rain, te is vonzod a bajokat.

- Új szokás - közöltem morogva, majd beültem a hátsó ülésre. - Mit keresel te Port Angelesbe?

- Bellát - felelte lazán Edward. - Hazaviszem, téged meg kiteszlek a barátnőiteknél.

- Miért, mi történt? - nézett rá izgatottan Bella. Edward rápillantott, és elkapott a halálfélelem. Mostanság nem buli az utat nézni?!

Edward lefékezett az étterem előtt, türelmetlenül várta, hogy kiszálljak, majd elporzott. Elképedten néztem utána, mivel ilyen szemtelenséget tőle nem szoktam meg.

Betrappoltam az étterembe, és leültem a már ott lévő lányokhoz. Mikor megmondtam, hol van Bella, sokat sejtetően összenéztek.

- Akárhányszor bejövük Port Angelesbe, mindig Edwarddal megy haza - magyarázta Jess. - Fura, hogy ennyire rátelepszik.

- Én nem hagynám magam - húztam félre a szám, igazi feminista módjára, és ennek örömére rendeltem egy sajtos raviolit.

- Nem tudom - gondolkozott el Jess. - Szerintem, ha megtalálnám az igazit, én is minél több időt szeretnék vele tölteni.

- Én furának tartom azokat a kapcsolatokat, ahol a másiknak nincs magánélete.

Angela nem szólt, Jess csak bólogatott szavaimra, aztán megpróbálta cáfolni. Hazafelé is ezen beszélgettünk.

Hullának éreztem magam, mire hazaértem, de furcsa módon, ahogy beléptem a szobámba, forróság öntött el, és eltűnt a fáradtságom. Mintha akkor ébredtem volna egy kiadós, pihentető alvás után.

vissza