vissza

V. Zárótánc

Edward épp egy telefont intézett. Már nem a kastély pincéjében voltak, hanem az étkezőben. A szállóalkalmazottak minden fellelhető földi jóval ellátták őket, mondván:

„Semmire se mentünk volna maguk nélkül! Ha Önök nincsenek itt, a kastély már rég romokban állna! Hálával tartozunk!”

Igen, igen, ők azt hitték, hogy a robbanások és egyebek a szálló tönkretételét hivatottak elérni, s a három „hős” meghagyta őket ebben a hitükben.

Természetesen a fizetség is kiment a fejükből.

- Mustang ezredes úr! - kiáltotta a telefonba katonásan Ed, de belül legszívesebben felképelte volna magát, amiért megint udvariasan viselkedett Royjal. Pedig csak telefonáltak.

Tételmondatokban beszámolt a történtekről, gondosan kerülve, hogy megemlítse: aki támogatta őket, az a Crest szervet egyik tagja. Minek kössön mindent a Láng Alkimista orrára?

Roy megígérte, hogy elküldi pár emberét Mr. és Mrs. Knightért, akik az Elric fivérek és az Eső Alkimista kicsinálására törekedtek, majd a világ elfoglalására az Állami Alkimisták segítségével. Mustang azt mondta, nyugodtan menjenek el, ők majd elintézik a többit, az alkalmazottak pedig vigyázni fognak a rabokra…

Ekkor esett le Ednek a tantusz.

- Maga végig tudta?! Maga azért javasolta nekünk ezt az utat, mert tudta, hogy itt lesznek ezek?! - kiabált magából kikelve a telefonnal.

Abból nyugodt, halk, de határozott válasz csendült:

- Jó munkát végeztetek. Gratulálok.

Majd Roy bontotta a hívást.

- Te, te, te, te, te…! - dühöngött még egy darabig a kagylóra meredve Ed, de nem talált megfelelő jelzőt a Láng Alkimistára.

Végül nagyot pfújolt, és visszatette a kagylót. Dühöngve vetette le magát az asztalhoz, ahol Al és Nick beszélgettek az alkímiáról.

- Na, mire jutottál? - fordult feléje Al.

Ed elmorogta, Roy Mustang milyen dög volt, és hogy megint átverte őket. De azt nem mondta el, hogy mást is intézett…

Al ingatta a fejét: - Megint belesétáltunk.

- Nem is tudtam, hogy Roy Mustangnak ennyi a sütnivalója - dőlt hátra Nick, kezében egy pohár gyümölcslével. Furcsa volt, hogy a kezét, amelyre tégla esett, nem igazán használja.

- Vannak érdekes húzásai - sóhajtott Al, majd izgatottan bátyjához fordult: - Képzeld, elmeséltem Nicknek, hogy egy rossz kísérlet miatt van automail kezed és lábad, és hogy ezért vagyok én is egy üres páncél, aki…

- Hogy mit mondtál?! - pattant fel Ed, majd észrevéve magát, ismét leült, és halkabban folytatta: - Mégis mennyit mondtál el nekik?

- Nyugi - hajolt az asztalra Nick; hangja roppant gúnyos volt. - Fogalmam sincs, milyen tiltott kísérlet lehetett az, és elvileg azt sem tudom, hogy minden bizonnyal te rontottad el. De hát, csak rád kell nézni, és biztosak lehetünk benne, ki tolt el valamit.

- Mi van?! Hogy mered ezt mondani?!

Al zavartan hallgatta Ed és Nick veszekedését, és próbálta szétválasztani, vagy legalább kissé megnyugtatni őket.

Hatástalan.

Végül a két fél teljesen kifáradt - leszívták egymás agyát -, s szinte lihegve dőltek hátra. Nick felhajtotta a narancslevét, Ed pedig vagy egy liter hideg vizet tüntetett el egy slukkra.

- Nagy a szád - jegyezte meg még halkan Nick, rámeredve üres pohara aljára.

- Jól felvágták a nyelved… - suttogta válaszként Ed.

Ebben maradtak.

Al páncélja szinte vigyorgott, mikor elnyughattak.

- Na, most, hogy végre abbahagytátok a veszekedést, akár beszélgethetnénk is!

Ed rákérdezett, ami már régen bökte a csőrét:

- Amit az este olvastál, az a könyv… Na, mi állt benne?

Al nagy vonalakban elmagyarázta Nicknek, miről beszélt a bátyja, csak aztán válaszolt:

- Semmit se ér az a könyv. Csak annyit mondott, amennyit mi is tudunk: hogy valakit jobban érdekel ez vagy az a téma, ezért elkezd vele foglalkozni. Ha szerencséje van, ért hozzá, ha nem, kereshet másikat. Meg hogy innen vagy valami különleges ismertetőjel alapján kapják az Állami Alkimisták a fedőnevüket.

- Hát ez tényleg nem volt jó semmire - állapította meg Ed, már láthatóan oldottabban.

- Te mit gondolsz? - fordult Nick felé Al.

Az vállat vont. - Szerintem erre nincs törvény. Valami oka biztos van, de kétlem, hogy ezt ilyen komolytalan könyvek feltárhatnák előttünk.

Al elgondolkozva bólintott, majd olyat kérdezett, amitől bátyja kis híján kiköpte az italt, amit kortyolt:

- Mit tudsz a Bölcsek Kövéről?

Láthatóan Nick is meglepődött, de Al csak folytatta:

- Szerinted képesek lennénk megtalálni, hogy visszakapjuk a régi testünket?

- Hm. - Nick elmélyülten dobolt az ujjaival az asztal lapján. - Szóval ez a célotok? Megtalálni a hatalmas erővel rendelkező Bölcsek Kövét, amely, felbontva az alkímiában oly’ fontos egyensúly-elvet, semmiért cserébe ad valamit? Hát igen, nehéz lenne másképp leváltani az automaileket, vagy visszaszerezni egy testet…

Nick tekintete végigjárt a reménykedő Alon, és a hüledező Eden.

- Szerintem - mondta komolyan -, minden megvan bennetek, ami az úthoz kell. Ha engem kérdeztek, képesek vagytok rá, hogy felleljétek, és használjátok a Bölcsek Kövét. De vigyázzatok, mert nem minden az, aminek látszik… Főleg ebben a világban. - Végül Nick elmosolyodott. - De én drukkolni fogok! Aztán, Al, ha majd visszakapod az eredeti testedet, el ne felejts felkeresni, és megmutatni, hogy is nézel ki!

Al felnevetett. - Vagy majd te keress fel Riesenboolban! /Vagy Riesenburg - az író/

- Inkább az Állami Alkimistáknál. Lehet, hogy sose jutunk haza - jegyezte meg sötéten Edward, de öccse csak legyintett:

- Ugyan, bátyus, legyél kicsit optimista!

Nick eddig mosolyogva figyelt, de most felállt, fél kézzel az asztalra támaszkodva.

- Milyen hamar érnek ide Mustang küldöttei? - kérdezte.

- Az ezredes hamar szokott intézkedni - válaszolta Al.

- Miért? - érdeklődött cseppet sem kedvesen Ed.

- Szeretném elkerülni a találkozást drágalátos Állami Alkimista kollégáimmal - felelte a lány, majd ismét magára kanyarította köpenyét.

- Hüh… Végre megszabadulunk tőled - jelentette ki Edward, ragyogó mosoly kíséretében.

- Én is hasonló gondolatokkal búcsúzok tőled - reagált Nick, majd kedvesen Alra mosolygott. - Sok szerencsét a Bölcsek Kövének ügyében.

- Találkozunk még? - állt fel a páncél, és kezet rázott a lánnyal. Az félvállat vont.

- Nem tudom, de reménykedek benne. És… - itt valamit Al páncélkesztyűjébe csúsztatott. - Hogy el ne felejtsük egymást.

Azért Ed is feltápászkodott, és nagy flegmán kezet nyújtott az Eső Alkimistának.

- Bal kézzel? Ha nem vagy eredetileg bal kezes… Csak a saját nemükhöz vonzódók fognak kezet ballal - humorizált Nick, mire a fiú morgott valami nem túl kedveset, s végül bal kézzel búcsúztak. Ed is kapott valamit a tenyerébe…

Mikor Nick távolodó alakját figyelték az immár száraz, pirkadó időben, Ed mogorva arccal, mellkasa előtt összefont karral így dörmögött öccsének:

- Már bánom, hogy segítettünk neki.

- Ugyan, nem fogja tudni, hogy mi voltunk azok! - vélte Alphonse.

Csak akkor mentek be, mikor megérkeztek Roy Mustang küldöttei, majd hamarosan távoztak a kastélyból. A tiltott akták az ezredes kezébe kerültek.

Nick hazaért, s legnagyobb meglepetésére az idős-otthonnak hatalmas összegű támogatást vehetett át… Nem is sejtette, hogy az ez E.E. monogramú ember éves kutatási alapjából került az intézmény javára…

Az Elric fivérek pedig, azzal a tudattal, hogy segítettek, folytatták útjukat, a Bölcsek Kövének nyomában…

vissza