vissza

IV. Házaspár

- A… Az Eső Alkimista? - úgy tűnt, mintha Al pislogna. - Úgy hallottam, hogy a Cresten belül az úgynevezett Rain Alchemistre hallgatnak a legjobban, de nem hittem volna, hogy az egy fiatal lány…

- Hát - vont vállat Nickolette -, én sem hittem, hogy az Acél Alkimista egy mélynövésű, nagyszájú kamasz, akinek páncélba bújtatott testvére van.

- Kit nevezel te alacsonynak, te, te, te…! Mit mondtál, hogy is hívnak…? - folyt le egy csepp Ed tarkóján.

- Nickolette Glaeist. De szólítsatok Nicknek. Bár… - lövellt negatív pillantást a lány Edre -, te, törpi, inkább hívj a teljes nevemen.

Ed épp felszólalni készült a bánásmód ellen, mikor egy fátyolosan behízelgő, mégis roppant kísérteties hang ért el hozzájuk:

- Szóval szövetkezel ellenünk…? Nagy hiba.

Feltekintettek. A lépcsők alján Mrs. Knight állt, s egy férfi; a férje. Mr. Knight kezében pár kés villogott.

- Ne hidd, kedves Rain Alchemist - folytatta a nő -, hogy túljárhatsz az eszünkön. Megölünk az Acél Alkimistával - itt Alra nézett, majd tekintete Edre vándorolt - és a testvérével együtt, és senki sem tudja meg, hogy ki tette. Mi pedig nyugodtan végrehajthatjuk tervünket, és az Állami Alkimista sereggel meghódítjuk az egész világot… - A hang hisztérikus kacajba fulladt.

- Mégis mit akar elérni? - vicsorgott rá Edward. Mr. Knight ráemelte kifejezéstelen szürke szemeit.

- Nahát, egy automail… - szólt, mikor tekintete megakadt az acél kézen. - Nagyravágyás…

- Mondja már, mit akarnak! - fortyant fel Ed.

Mrs. Knight elhallgatott, s ránézett. - A világot. Uralmunk alá hajtjuk ezekkel itt - ezzel előhúzott valahonnan egy köteg papírt. - Ha ezek az akták rossz kézbe kerülnek, az Állami Alkimisták fellázadnak vezetőik ellen… S mi az élükre állunk, majd elfoglaljuk a bolygót. Előbb viszont megfenyegetjük a vezetést, szintén ezekkel a papírokkal. Ha önként átadják nekünk a stafétabotot, úgy ismét a kezünkben lesz minden alkimista. Ha nem adják át… a papírok a beosztottak kezében landolnak, és ismét ugyanoda lyukadunk ki. - A házaspár ugyanolyan ördögi nevetést hallatott, s a férfi folytatta:

- Egyedül az Acél Alkimista áll az utunkban - ismét Alt figyelték -, aki leleplezhetett volna minket. Elvégre idejött utánunk szimatolni, s már magában elég veszélyes, hogy látott minket ezen a helyen. Itt csak a Sötét Oldal elkötelezettjei jelennek meg…

- Mi van? - esett le Ed álla. - Még hogy maguk után jöttünk? Ugyan már, csak azért tévedtünk ide, mert esett az eső! Teljesen máshova tartunk!

Mr. és Mrs. Knight összenéztek, majd a nő vállat vont: - Most már mindegy. Már tudjátok a titkunkat, s az Eső Alkimista is az ellenségünkké vált. Ha csak­… Nem gondolja meg magát, és nem öli meg azonnal a másik kettőt. Nos, mi a válasza? - nézett már Nickre.

A lány összevonta a szemét, majd tapsolt, s egy kupac fadarabra tette a kezét. Azok apró, éles szilánkokká váltak, s kővé keményedtek. Az aprófa a levegőbe emelkedett, s egy pillanatig úgy tűnt, hezitálva lebeg, merre is vegye útját. Az Elric fivérek készültek a támadás kivédésére, Al maga mögé vonta bátyját. A darabkák pedig kilőttek.

Egyenesen a Knightok felé.

Miközben még a felesége beszélt, Mr. Knight valamit igazgatott a lépcsősor falán. Most rátette kezét egy kőre, s Al számára világossá vált, hogy egy alkimista kört rajzolt. A következő pillanatban már megérezhették a hatását: a plafonból téglák kezdtek zuhanni, a földre nyomva a szilánkokat, s egy kőkemény darab nagyot koppant Nick vállán. A lány felkiáltott, mire Al hozzá és testvéréhez sietett, s páncéltestével védte őket a kőzáportól.

- Rossz ötlet volt, Eső… De most… Üdvözöljetek minket… - vigyorgott Mr. Knight. - Én vagyok a Szikla Alkimista, a feleségem pedig…

- Villám Alkimista - mosolygott a nő, de mosolya vicsorgásnak is beillett volna. Hogy alátámassza kilétét, hozzáért egy téglához, mire az semmivé foszlott, de helyéből szikrázó-kavicsos villám indult hőseink felé.

Nick ekkor előrepattant, s amennyire tudta, összecsapta tenyereit, majd beletenyerelt egy bortócsába a lábánál. Ezzel vékony, de erős folyadékfalat vont eléjük, amin megakadt a villám, s csak pár kövecske húzott rajta keresztül. Az egyik felkarcolta a lány arcát.

- Elég volt! - lépett elő ekkor Ed. - Mindenki azt hiszi, hogy az öcsém az Acél Alkimista! Hát most bebizonyítom, hogy nem!

A házaspár összenézett, majd teljesen egyszerre, mosolyogva ingatták a fejüket. Mrs. Knight szólalt meg lenézően:

- Irigyek vagyunk a testvérre?

- Nem szép dolog hazudni, fiam - tette hozzá Mr. Knight. - Törődj bele, hogy a testvéred a híresebb és az erősebb, s hogy ő a rettegett Acél Alkimista.

Al tudta, mi fog következni, így óvatosan hátrébb lépett. Közben szabadkozott: - Na de kérem… Ugyan, ugyan… Bátyus, csak nyugi… Nem tudhatják…

Ed azonban már összecsapta a tenyerét. A pincelépcső ívelt mennyezete beomlott a Knight-ok mögött, ezzel elzárva a menekülés útját. Az automail kézből éles penge lett, mely kettészelte a feléje hajított késeket. Láthatóan most ijedtek meg először ellenfeleik.

- Az… az Acél Alkimista… - rebegte a nő, s férje mögött keresett menedéket. Az szintén falfehér volt, s döbbenten nézte Edet:

- Az automail kéz… Hát persze… Ezért ő az Acél Alkimista…

Mrs. Knight kétségbeesésében megvágta egy kiálló szegben a tenyerét. Mégis, felvillant a szeme… Elbújt férje háta mögött, aki Ed támadását hárította vissza - a szokásos kőesőt -, s a mögötte tornyosuló törmelékhalomra csepegtette vérét… Rátette kezeit az elkészült alkimista körre, s a következő pillanatban a fél kupac eltűnt. Mrs. Knight egy kőóriást uszított ellenségeire.

A szörnyeteg szó szerint félretette útjából Mr. Knightot, majd döngő léptekkel indult az idősebbik Elric fivér felé. Útközben felkapott és magába olvasztott pár polcot. Groteszk sziklatestén fadarabkák jelentek meg ennek eredményeképp.

- Kapd el őket! Ne hagyd meglógni az árulót se! - visított fel Mrs. Knight.

A hatalmas kő- és fatömb már eldöntötte: először Edet csinálja ki.

- Ez az én asztalom - jelentette ki Al, s beállt bátyja elé.

A páncél és a kőóriás birkózni kezdtek. Alnak persze semmi baja nem eshetett, mégis, egyenlő felek voltak az óriással.

- Alphonse! - kiáltott oda Nick egy hangos ütés után beálló rövidke csendben. - Adj neki egy nagyot és gyere ide!

Al engedelmeskedett, s ütése kifektette az óriást, aki azonnal elkezdett lassan, de biztosan feltápászkodni.

- Edward, menj, segíts a testvérednek! Ha ketten egyszerre támadtok, az automail kar és a páncél a kővel érintkezve szikrákat pattant ki, és ez talán elég lesz, hogy felgyújtsa az óriást!

A fivérek összenéztek, s mielőtt Ed gúnyos megjegyzést tett volna az ötletre, Al már el is rántotta. - Gyerünk, Bátyó!

A terv bevált, bár jó negyed óráig kellett csapkodni a hatalmas kőtömböt, mire először szikrát fogott. Végül Ed felugrott, és lángoló ellenfele mellkasára tette a kezét. Az ettől az önelégült Mr. és Mrs. Knight felé fordult, akikről azonnal leolvadt a mosoly. A kőtömb végül csúnya reccsenéssel darabokra hullott, egyenesen a házaspár fejére.

Nick odaszaladt, és az utolsó pillanatban kitépte a nő kezéből az aktákat.

- Ezzel ti többre mentek - közölte, majd Ed ép kezébe nyomta a köteget.

- Benn fogunk égni - jegyezte meg az szárazon.

- Azt te csak hiszed… - nyelvelt a lány, majd összedörzsölte tenyereit, és egy-egy boroshordóra ütött. Azoknak felpattant a teteje, és a bennük lévő víz (a bort valószínűleg rég kiitták az alkalmazottak…) vastag sugárban a lángoló kupacra fröccsent. Az sisteregve aludt ki.

- Élnek még…? - kérdezte félénken Al, valahonnan a háttérből.

Nick megszorította a kő alól kikandikáló két csuklót. Kitapintotta a pár pulzusát.

- Csak elájultak - állt fel végül. - Viszont nekünk ki kell valahogyan jutnunk.

- El az útból! - lökte félre Ed, majd tapsolt egyet. A lépcsőt elzáró, s az ellenfeleket betemető törmelékhalom eltűnt, helyére egy kő boroshordó került. Ed elégedetten vigyorogva nézett körül, majd felcsatolta köpenyét, alá rejtve az aktákat.

- Nem is vagytok kíváncsiak, mi áll bennük? - érdeklődött Nick, a lapokra célozva.

Ed és Al közben valahonnan kötelet kerítettek, a Mr. és Mrs. Knight kezét és lábát kötötték össze velük. Al a fal mellé támasztotta az alélt férfit, mikor válaszolt:

- Nem érdekel minket, mitől fordulhatnánk a feletteseink ellen. Odaadjuk a papírokat Roy Mustang ezredesnek, nála jó kezekben lesz.

Nick bólintott, majd fél kézzel visszahúzta fejére a csuklyát.

Ed leporolta tenyerét, mikor Mrs. Knightot férje vállára döntötte. - Ezek itt maradnak. Telefonálunk Mustangnak, majd küld valakit értük. Börtönben a helyük a nagyravágyásukkal együtt.

- Te mihez kezdesz? - kíváncsiskodott Al, Nick felé fordulva.

- Nem tudom - vont vállat a lány. - Valószínűleg új befektetőt keresek, aki támogatná az idősotthont. Már ha találok…

Az Elric fivérek csipetnyi bűntudattal néztek egymásra. Elvégre, mondhatni, a lány álma, a támogatás, miattuk foszlott semmivé…

 vissza